A lap nincsen korrektúrázva
durcásan és sirva elmentél, mert nem adtak neked cukrot, amit minden fiu kapott. Jól van már, no. Ott fogsz feküdni a deszkák közt és visszatartott lélegzettel vársz. És akkor lassan és kéjesen nehezedik rád az Enyészet. Először a gyomrodba fekszik és benyomja. Aztán átöleli a melled, oly erővel, oly gyilkos szerelemmel, hogy a bordáid beroppannak. Aztán megcsókol, végre, végre. Rettenetes és buja csókkal : és az arcodból mély lyukakat harap ki. Aztán lassan kiszivja a szemeidet. Aztán visszafogad magába egészen. És azt fogod hinni, hogy ő az — boldogtalan te. És igazad lesz.
