Oldal:Karinthy Frigyes - Esik a hó - novellák.djvu/32

A lap nincsen korrektúrázva


KÉT VERSSOR KÖZÖTT.

Er wirft ihr den Handschuh ins Gesicht
„Den Dank, Dame, begehr ich nicht."

Most itt vagyok. Az a súlyos, meleg vérhullám, ami imént egy másodperccel a fejembe zúdult, hirtelen visszahúzódott most és most nagyon halovány és nyugodt lehetek. Nyugodt is vagyok, mert tisztán és derülten és nagyon élesen kell látni, két szemeimnek. Két másodpercet fel kell osztanom három részre : — lassan és erősen oda kell mennem a kör közepére, kicsit balra az egyik párductól és inkább az oroszlán felé — most lassan le kell hajolnom, egy nyugodt, egyszerű ivben, két ujjal felveszem a keztyüt, — megfordulok és egészen ugyanolyan léptekkel — ó, ez a legfontosabb ! — egészen ugyanolyan léptekkel visszamegyek a rácsig.

Egészen bizonyos vagyok és világosan látom, hogy nem bánthatnak. A sárga lompos és szennyes oroszlánfej most közelről néz rám : csipás, hunyorgó szemei vannak és a vörös pofája csupa ránc. Itt tudnék állni és megszámolni a bajusza szőrszállait. Nagy, nehéz állat és súlyos szaga van. Éhes, ó éhes és kétségbeesett, — szegény, szegény kiéhezett oroszlán ! Rám néz. Ha egyetlen lépésem félmiliméternyivel gyorsabbá válnék a másiknál : ha egy másodperccel hamarabb fordulnék meg s