Megromlott Likurgus, Kemény törvényével,
El-múlt rendelése már tsalárd fényével.
Tsak Agis tsinálta most köztünk a' lármát;
De él-is veheti még érte jutalmát.
LEÓNIDAS.
De a' tanátsba is úgy végeztetett-el,
Hogy Likurgus jöjjön-elö törvényével.
ÁMFARES.
Félelem, 's tsalárdság van a' rendelésbe.
Uram, azért rajta ne essél Kétségbe.
Ágis, barátival szabad Királyságra
Tör most szép szín alatt, és tirannusságra
Igek'szik; vakítja Spártaba a' népet,
A' mitsodás belöl, nem mutat olly képet.
Ártatlan szín alatt, így tsal gonoszsága.
De el hihed Uram, hogy nints igazsága.
Minden fojtó méreg méz alá rejtezett;
Mellyet a' test, mikor' le-nyelt, a'kor érzet.
LEÓNIDÁS.
Istenek; miként kell egy főnek fáradni,
Hogy ha trónusának hív akar maradni!
Bár ne is ismértem-vólna Királyságom',
M'ért adtátok reám kínos uraságom'!
ÁMFARES.
Király, nagy szívedet Jupiter próbálja,
Ki veszélye alól életed' fel-óldja,
Egy Vitéz, erejét hartzolva érezi;
Hol testét érdemes sebekkel vérezi.
A' próba mindenkor' jó erköltsre tanít,
Gyengeségünktöl ment; erőnkbe meg-újít.
Nem úralkodhatik az, a'ki nem szenyved,
Békessége' ölén egy Vitéz tsak senyved.
