Oldal:Bessenyei György - Agis tragédiája 1772.djvu/34

A lap nincsen korrektúrázva


<poem> ÁGÉZILAUS. Vehetünk itt pénzen ékesen-szóllókat, Gazdagítsuk titkon a' hazúg papokat. Ezek a' tsalárdok, szűntelen kérkednek, 'S hogy Jupiter velek beszél, úgy hitetnek. Nyelveknek a' Kőzség igen hamar hiszen, Minden kételkedést tsak hozzájok viszen. Ha ők majd Spártába itt ott hellyel, hellyel, Kiáltozni Kezdnek gazdaginkra széllyel; Tapasztalni-fogod a' változás mit tész', Tudom, hogy Ámfares' szíve győtrelem lész.

ÁGIS. Sijessűnk hát Vitéz el-érni tzélunkat, Hordozzuk vígyázva, el-kezdett dolgunkatt,

ÁGÉZILAUS, Zőrgést hall. Kitsoda érkézik? talám Leónidás, Menjűnk-el, ne legyen Kőzőttűnk hánykódás.

MÁSODIK JELENÉS.

ÁMFARES, LEÓNIDÁS.

LEÓNIDÁS. A leg-Felsőb tanáts már el-végeztetett, Spárta, tőrvényibe viszsza-helyheztetett. Ámfares! me'dig nyőg sérűlt Királyságom? Miért raboskodjon igy hatalmasságom? Az ostoba kőzség, trónusom' meg-únta, Fényességem előt szemeit be-húnyta. Tanátsunkba, tsőmőrt okoz jelen létem; Látom, fél Hazámnak terhe lett életem.