Oldal:Bessenyei György - Agis tragédiája 1772.djvu/33

A lap nincsen korrektúrázva


<poem> Örők uraságra tőrekedik, kőztűnk, Titkon dűhőskődik; 's mosolyog előttűnk. Ha a' tanáts-házban látod Leónidást, Nem fejthetsz ajakin ellenűnk vádolást; De Hazánk' fatyjait titkon vesztegeti; Kőzőttűnk kintseit lopva hintegeti. Minden testbe lehet kapni illyen mérget, Isteneink tétték belénk ezt a' férget. Kebelűnkbe tsak őt' kell fel-élesztgetni; 'S meg-lehet jó vérűnk' vele vesztegetni. Spárta belső-része sints illy veszély nélkűl, Mellyet Leónidás, gerjeszteni készűl. Amsarest meg-vette tudod már pénzével, Tőb tanátsokat is veszteget kintsével. Nem akarja, hogy a' végezés meg-álljon, 'S tőrvényeinkre titkon szíve hóltig fájjon,

ÁGÉZILAUS. Ágis! ma Hazánknak széles piatzára Ki-gyűjtsűk népűnket, a' Király truttzára. E' részszsel szűkséges eléb tanátskoznunk, Hogy inkáb lehessen Javunkra dolgoznunk. A' lántz Kőzt, tőmlőtzre le-vert adósokat; A' kőzséget kinzó nagy u'zorásokat, Spárta lakosinak elő-Kell mutatni, Jó lesz gazdagínkat e'ként útáltatni. Egy hatalom tudod tsak Kőzségekben áll, Mellyeknek erejek ha fejektől el-vál; A' nagy méltóságot Kőz emberré tészik, 'S verő hatalmából, életek' ki-vészik, Nyerjűk-meg a' népet gazdagaink ellen, Hidjed, hogy sok gonosz enged majd kelletlen.

ÁGIS. De mi módon kelljen szolni népeinkhez? Hogy lehet hírtelen férkezni szivekhez?