Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/81

A lap nincsen korrektúrázva


IV. FEJEZET.

___

A fogadtatás.

Azonban Jávor sem vala ment minden szorongástól, tanakodván magában: miként assentálja a nőknél kisdedét? – Nem badar dolog-e az a világban, ugy szóla magában, hogy gyakran még jó járatunkban is, remegnünk kell a színt? remegünk néha jobban magánál a bünnél; s e miatt, ha gyöngék vagyunk a kegyelemben, elszalasztjuk a jó tett alkalmát is? Mit fog a világ mondani? ez a göcs! mellynek gyakran nem legszerencsésb megoldója ez: mit sugall jobb magunk? De következzék bár mi, mond határzottan Jávor, én, ártatlan jószágom, hű ápolód leszek, s hű őrje sorsod titkának! Ezzel ölébe vette lelkes