konságát, miként földünk gömbölyegségének nem ártanak hegyeink, halmaink!
Ambrus mint emlitém, belépett a nők szobájába. Most nem kályha-őri körutját tevé, hanem összeszedett arczán némi hivatalosság terült el. – Tekintetes orvos ur azt mondta, szóla komoly méltósággal, hogy az esperestus hozzánk fog tartózkodni vacsorára.
Jól van Ambrus, mond Lucza, hát éjjelre?
Arra is. Tens orvos ur meghagyta, hogy a vendégszoba kályháját tegyem alhatóvá.
Lucza asszony, Ambrusnak egy pár szemöld-ránditásán sejtette, hogy nem egészen kész még referádájával.
Mi ujság még Ambrus? kérdé.
Sok, Tens asszony! holnap, mihelyt fölvilágosodik a sötétség, indulásnak eredünk a városba; pedig igen nedvesen esik a hó, és erősen légvonalzik a szél!
Ugy-e? tehát jer közelebb, kösd fel az eszedet és hallgass!
Illy előzményü szavak után, elővette Ambrus, felvont szemöldü eszme-vajudásait, s
