természet pót-ereje, s az emberi oktalanságok distóniáit, szelid harmoniává olvasztgatja az isteni kegyelem. Különben számüzetnie kellene a földről azon legbájosabb kegyeletnek, melly az emberiség szeretet-lánczának első szeme. Isten ne vegye bünül, napácskám, Katinkám! én hajló vagyok kétkedni, hogy az olly anya, ki idegent ereszt anyai gondjaiba és jogaiba, igazán szereti férjét; különben el nem hanyagolná kölcsönös szeretetük édes zálogát! És vélitek-e kedvesim, folytatá az orvos hevülettel szavait, hogy a csecsemő a maga zsenge érzékeivel, nem eszmél korán ápolónéjára? Nem érez szivecskéjében korán vonzalmat ahhoz, ki őt vérével, gondjával az első életbe beavatja? Nézzétek kedvesim, nem mered-e már is szelid mosolylyal rám kis Juliskánk szeme, hogy őt rabság alól feloldozám? Nem nyilatkoztatja-e gyönge háláját. –
Itt egyszerre félbe szakasztá sziv-ömledezéseit az orvos; mert a kis Juliska, használva feloldoztatása által nyert szabadságát, hálájá-
