Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/45

A lap korrektúrázva van

korán hozzá szokik, hogy csak szája legyen szabad s csak ennek vegye hasznát, lepólyázott kezei pedig elszoknak a cselekvésről. Gyanitom: számos szónokolgató, de tétlen hőseinknek csecsemő koraikban lepólyázták volt kezeiket!

Nincs különben! buzgott Jávor; nézd, milly kedvtelve viczkand a kis nő-miniature, hogy feloldoztam! milly hálásan mosolyg rám! Tegyük félre azt az átkozott pépet és nyalatot! egész áldott nap azzal gyötrik szegénykét!

Uram fia! sápita Lucza asszony; ha sir a gyermek. –

Hadd sirjon, édes napácskám! az emberi bajoknak nem legutóbbika ugyan az éhség, de nem is egyedül valója! Sirva nő a gyermek. Ez tüdejének, sőt egész test-alkotmányának minden commotiója. Pedig mozgás az egész mindenség egyik törvénye, eleme. A föld és minden planéták forognak, a lég mozog, a tengernek hármas mozgása van, folyóink folynak, a pára felszáll és leesik, az