Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/427

A lap nincsen korrektúrázva
XXXIII. FEJEZET.

___

A testvérek.

Nem ugy telt estvéje és éje Ignácz urnak, mint Vincze testvérének és az Avar-családnak. Nem volt ő olly zsindelyezett fejű, hogy át ne látott volna a szitán, s meg ne értette volna az arrangírozott bűvészet czélzását, és valódi mivoltát. Vagyonhozi ragadása, vesztési kínokkal gyötrötte keblét. – Koldus vagyok! kiálta belépve lakába, s kezeit törve. Vinczéjé mindenem! Jó leányom, Marim, házról házra fogsz koldúlni vezetni!

Odáig nem jut a dolog, uram bátyám! biztatá Bálint; míg én élek, fogok tudni gondoskodni Marim atyjának nem csak szükségeiről, hanem kényelmeiről is!