nek indított Szetényi nevet, azt neki viselni, szigorún megtiltá.
Tivadar bátyjánál, nem a családi hiú büszkeség dolgozott; mert hiszen ő ellenzette, sőt gúnyolta volt, bátyjának nagyralátását, s maga megmaradt tisztességes polgári állásában; de annál többet tartott becsületes jó nevére, s annak minden legkisebb homálytóli megóvására szerfelett féltékeny vala. Ő meg tudá Vinczének, ki szeme fénye vala, bocsátni ifjúi bakütéseit, miután azokban jellemsűlyedést nem vett észre; meg, nem épen megvetendő összegű költekezéseit, mik az ő erszényéből teltek ki; de hogy botránynak, gyalázatnak tevé ki tisztességes nevét, ledér nővel köté magát össze, egy köztiszteletben álló ur ellen, sőt még gyilkossági bünténynek gyanuját is voná magára – mind ez sok vala rögtöni megemésztésre szivének; s igy minden, Vincze iránti kegyessége mellett is, azt válaszolá volt kegyenczének, hogy rá többé ne számoljon, s inkább azt ohajtná, hogy tengerek választnák el tőle; igy tán könnyebben
