Vincze átlátta Jávor tanácsának helyességét; sebtében két bocsánatkérő, töredelmes levelet írt atyjához és nagybátyjához, miket Jávor barátjánál hagyott kézbesités végett, összekapkodta becsesebb s könnyen vihető ingóságait, magához vevé saját pénzkészségét és Jávorét is; noha a kettőből is nehezen veheté vala meg a pesti váczi utczát; s miután értesülének együtt: hová küldje Jávor, a netalán érkezendő válaszokat és tudósitásokat, forró öleléssel és könyező szemmel vett Vincze búcsut szíve barátjától és Pesttől!
Szegednek indult, hol bevárta atyja és nagybátyja válaszait. Kevés vigasztalót foglaltak magokban azok. Atyja az exnyomdász, Vincze iránt, már vásott gyermek korában némi ellenszenvvel viseltetett, különösen éretlen csínjei miatt. Eleinte, mig nagyobbra nem vágyott, nyomdájában kivánta őt, jövendő factornak kiképezni; de nem boldogúlhatott vele. Pajzánul forgatta el Vincze a kiszedett betűket és szavakat: másolta helyett
