lyeket egyszerre akarni lecsillapítni, annyi, mint ellőtt nyilvesszőnek visszarántását kisértni meg. A viharos botrány nem csillapult mindaddig, mignem egy rokonát a pasquillos nagy urnak, a vinczeiánusok ütleges emberségéből, mint mondani szoktuk, lepedőben vitték haza. Szétoszlottak erre a művészeti túlbuzgalom hősei, s Vincze tele kinzó aggodalmakkal osontott haza!
Jávor, értésére esvén az esemény, Vinczéhez riadt. – Barátom, szóla felháborodva, félre kell állnod Pestről; még ez éjjel kell félre állnod, ha azt nem akarod, hogy meglepjen a vihar, mit meggondolatlanul idéztél magad fölébe. Tele a város gúnyiratoddal, tudják, hogy egyik primadonnának udvarolsz, a szerenádot, macskazenét te rendelted meg, s így természetesen rovásodra róvják a következményeket, sőt tán azoknak szántszándékait is; a megsértett öreg ur, gazdag és tekintélyes, családja hatalmas, s most annak egyik tagja körül, utólsó kenettel járnak! Szöknöd kell, legalább egy időre!
