A lap korrektúrázva van
Katinkához, végtére mindnyájunkat beavat a büvészbandába! – Csak még Juliskánkat is föl ne léptesse! aggódék Katinka.
A mágusz viaszgyertyákat rakott az asztalra, egy szegletasztalkára pedig tágas edényt, mellybe varázsfüveket és szereket vetvén tűzre, a színt sűrü füstköddel borította el. Ekkor varázsvesszejével kört vona maga körül; majd feje fölött kanyaritván meg a vesszőt, iszonyatosan zúgó vihart, villámzást és dörgést idéze elő. Egy rémületes villámcsattanásra egyszerre elaluvának a gyertyák, egyedül a medenczéből lobogott fel egy halvány lángocska, melly a színnek kétes lidérczi fényt kölcsönöze.
Ekkor a mágusz fölemelvén varázs vesszejét, halk hangon e szavakat mondá:
- Szellem! kiért a bús nő hőn eped,
- Hahogy te is híven kedvelted őt,
- Siess derítni fel borúlt egét;
- Légy bár halott, vagy élj távol vidéken,
- Jelenj meg itt, hahogy nem vagy bitang,
- Jelenj meg! úgy akarja Quan-Lizang!
