A lap korrektúrázva van
- Mellyel kegyelt férjednek tartozál?
- Mert nő sirása gyakran könnyü víz,
- Letörli szemről, s ezzel másra pillog!
Nő. Nem a magyar nő, s én magyar vagyok!
- Uram! való az én mély bánatom,
- Sűrű könyem kifogyhatlan patak,
- A testesült hűség vagyok magam!
Mágusz. Többet hivő lennék kevesbb bizonynak!
- De ám legyen! hiszek neked, noha
- Vaktában hinni a hüségszavaknak,
- Nőktül, tudom, veszélyes egy dolog!
- Figyelj! előteremtem férjedet,
- Ha járna is túl a földsarkokon,
- Vagy hant födözné is már hűlt porát!
- Ha él, olajfaággal látod őt,
- Ha halt, csak árnya lebbenend el itt,
- S bizvást sirathatod a boldogúltat!
- Azonba vidd el innen gyermeked,
- Rémülni fogna tán látványainkra!
(A nő elviszi gyermekét s azonnal visszatér.)
A gyermek, ki álarcz nélkül lépett fel, elvitetése-közben hátra tekintett, s Lucza asszony azonnal fölismerte benne a kis Tivadart. – Az az én vőm, szól boszúsan
