Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/379

A lap nincsen korrektúrázva


XXIX. FEJEZET.

___

Kakasdon epocha nyílik.

Ősz felé hajlott az idő. Céres betakarított adományaira, készitette Bacchus a maga áldomását; tarkult már a szőlőgerezd, miként tánczvigalomban, fejér hölgyek között a barnább uracsok.

Estve Jávor, a nőkkel, a maga kertében mulatott, a mint a kert ajtaja megnyilt s rajta egy kis sovány alakocska simult be, s olly súlytalan léptekkel tartott a kerti társaságnak, hogy azok alatt tán a fűszál sem hajlott volna meg. Jávor egyszerre fölismeré benne Mikeyt, a súgót. – Isten hozta kedves Mikeym! idvezlé; még mindig a régi madárhúsu? Tán bizony Philéta költőnek családjá-