Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/354

A lap korrektúrázva van

melly Martialnál különben sem igen reménydúsan mutatkozik. Mari kedélyét, ezen uj fordulat egészen le fogta volna verni, ha Jávor derült biztatása s a nyert évi respirium, melly alatt sok történhetik, némileg nem élesztgetik csüggedését. Mit tudunk jobbat tenni bajainkban, miken a jelen nem segithet, mond Jávor; mint a hatalmas időtül várni? – Jávor, a lyánka forró kérelmére, magára vállalta Bálint kiengesztelését.

Avar biztos, megszigoritott buzgósággal folytatta a rablás fölötti visgálódást. Elkövetett annak kideritésére mindent, felfogott minden fonalszálacskát, s miután a tortúrák nemei már akkoriban is tiltvák valának, nem mulasztotta el ezek helyébe inquisitusainál, – némi vallatási sanyarokat is használni, mikben a joviális Avar ismeretesen leleményes vala. Ezeknél azt a tapasztalati és gyakorlati elvet szokta ő követni, hogy minden erős gyanúval terhelt rabot, antihomoeopathice azzal kell sanyarni s vallomásra birni, a mivel kedélye vagy rögzött megszokása, kisebb-nagyobb