mindig kaczagva a tolvajkergető; nem szoktam messze hagyni madaraimat; tessék előttem ruházkodni!
Hallja kend! szóla büszke haraggal a nő s állásba tevé magát; rab még nem vagyok s nem is leszek! itt keresztvas van az ablakban, tehát nem szökhetem; parancsolom kendnek, mindjárt takarodjék kend ki a pitvarba!
A határozott sziv-jelenlétnek és bátorságnak, rendesen döbbentő és uralgó hatása szokott lenni a közlelkeken. A nő méltóságos tekintete, hangnyomata s elszántsága, meglepték a durva rabfogót, s hunyászan morogva: megyek, no! kiballagott a szobából. Öltözködését végezve a nő, kiindult: ne felejtse kend, barátom, szóla a vele indulni akaró hadnagynak, hogy még rab nem vagyok, s nem is leszek; tehát nem velem, hanem tiz lépésnyire utánam fog kend jőni, érti-e?
Értem, asszonyom! felelt a hadnagy, s a nő tekintélyes szavainak ismét engedett.
