Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/288

A lap nincsen korrektúrázva


XXI. FEJEZET.

___

Avar tusája.

Ha festész volnék, kitárt karokkal festném, a szeretet után epedező emberfajt, de ezernyi ezer érdektől, sündisznótövisek alakjaiban, sürüen övedzett testtel. Ezen átkos tövisek gátolják őt, hogy forrón, szorosan ölelhesse embertársát magához! Oh mikor jövend el számára, az egy akol és pásztor aranykora? melly egy összetapadó nagy continenssé forraszsza a szaggatott ember-szigeteket!

Avar Máté, a biztos, erősen vágva nádbotjával a hat vágást, olly nagyitott mértékü léptekkel, mikből kettő, jóval meghaladá az ölet, tartott Jávorék udvarának, viharborus