Mit sem tesz, orvos ur! kinek a szerencse szolgál, az viszi haza a menyasszonyt.
Ezen avítt példaszó nem jöhete szivéből, Martial! én legalább lelkisméretet csinálnék magamnak abból, hogy leányt vegyek el nőül, kinek szive másnak sajátja.
Ön házam barátja, s ennélfogva tudni fogja, hogy engemet körülményeim kényszeritnek.
Ezeknek tehát feláldozzuk az ártatlan leányt? ki méltó bármi kedvezményére a sorsnak?
Ugy hiszem, Tavay grófnévá lennie, épen nem fogna lenni rá nézve szerencsétlenség.
A mint veszszük gróf úr; magunk becséhez szeretjük hozzá toldani a pretium affectionist is. A sziv veszteségét nem pótolja ki a külszin! Szóljunk nyiltan: Avar Bálint egy ritka képzettségü és deli ifju, ki lelke teljes erejével csügg a lyánkán; ön Martial! a könnyü csapongásokhoz szokott, körülményeinek kivánja feláldozni ezt.
Elég, orvos ur! szóla eltüzesedve Mar-
