beinni; ugymint a kik rövid időn koporsóba szállandók és igy az ő remeklendő kezén átmenendők lesznek. Igy történt, hogy már Kakasdon nem igen találkozott hatvan éves életkoron felűli öreg, kit Balázs már a maga hitele fondsjába föl ne vett volna s most épen az utólsóra, a hatvanadik évébe lépett Varga Mihály uramra került a sor. Adut Jakab, ki az ajánlott fondsot, mindenkor solidnak vette, minthogy Pintesre, az ezermesterre nézve, nemigen hiányzottak nála a rovás lefaragásának alkalmai, föltevé Pintes elébe a megrendelt bort. Ez már valami ürmösféle dessertbor vala, melly édes csipősségével az ujoncz borivó Ambrus tetszését is kivivá.
Tessék Ambrus uram! kinálkozék Pintes a harmadik pohárral.
Nem szomjazom! felele Ambrus.
Ej, borhoz nem szomj kell, csak torok! s Ambrus nem szabadulhata.
Kigyelmed mindenben szerencsefia, szóla Balázs, a harmadik kölcsönös és Erzsi egésségeért kocczantott pohár után; nem szükség
