Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/252

midőn kigyelmed liliomszáli termetének nagyszerüségéről, bogár szemeiről, mikről taplót lehetne gyujtani, és piros arczairól, mellyekhez képest a bazsarózsa tündöklő pompája csak fusermunka, unalmas magányomban elmélkedvén, nappal a verőfényen, vagy midőn a sötétség homályától nem látok alunni, csak azt veszem észre, hogy kigyelmed miatt elalutt a pipám, és csaholnom kell. De óh, mik ezen szikrái az érzéketlen kovának, a kigyelmed érzékeny két szemének perzselő szikráival összehasonlitva? Meggyujtják ugyanazok a taplót; de kigyelmed szemszikrái, ártatlan hajadoni szivemet boritották gyuladásos lángokba! Mit tagadjam, mi már körűltem a vaknak is szurná szeme világát, hogy én kigyelmedet, nemzetes és vitézlő leányasszonyka, szeretem, ugy annyira, hogy zsinóros dolmányomból, bánatos busulásomban, egészen kisoványkodni törekszem! Ugy van! kigyelmedet, paradicsomi virágszál, szeretem, és ha tetszik, szeretetből hozzám veszem. Szegény vagyok, az való, de gazdag