mintha istenfélő zarándok vezetne egy garázda zsebtolvaj-bandát.
Szeretném javaslatba hozni, szóla Jávor, hogy némelly illy gazdagon öröklő pharizeusi szomorodott szivüek, rózsaszín papirra nyomatnák gyászleveleiket, hogy ekként helyettök legalább a papir piruljon!
A mint Ambrus az örökséget kezéhez vette, annak egy részét Jávornál depositálta, más részét pedig mellényébe bevarrva hordozta. Azontúl, mintául véve egy pár előtte ismeretes gazdagot, Ambrus kissé hosszabb nyakat s egyenesebb derekat meresztett, és Avar csatlósa, különösebben pedig Pintes Balázs irányában, tekintély-tartóbb kezde lenni, s türelmetlenebb hajdani vaskos tréfáik iránt. Ugy látszik, a gazdagság, ha nem épen tulajdonképeni önbecsüléssel is, de legalább annak surrogátumos mázával, csakugyan be szokta vonni az embereket; legalább hinni merészük, hogy most már személyük, gazdagságaikkal összevéve, megér hátmögött is annyit, mennyit kincsök tesz. Hiszen szokott
