zét, hévvel csókolá azt meg, s igy szóla csaknem csuklások között: a tens asszonyságok titkot ragasztottak a számra; nem tudok én az illyesmivel okumlálni; én tens jó kegyes uramnak, bérrel esküdött hü szolgája vagyok; – isten akárhová tegyen! – én a titkot kiböffentem, ugy a mint van! – Ezzel előadá Ambrus, az egész lovárdai expeditiót, az ötödik keréktől kezdve, le egészen a deres fricskájáig, és ezentul a Bálint és Martial közti párbajig, melly utóbbinak azonban ő csak halló tanúja, és a nők bánattal teljes visszautjáig, mellynek már részvevő szemtanúja vala.
Jávor, Ambrus szavaiból eleget tudott arra, hogy kedélyében elkomolyodjék. Már elutazása előtt, esetlegesen értesült a prezentes zseberszényke felől. Tudniillik Bakator Ambrus volt az, ki hozzája a himzési mustrát Szetényi Maritól elhozá, szinte ő vala, ki később, a nők kertbeni mulatásuk alatt – mert honn létükben nem igen volt keresnivalója a szobában – vizitet adván a kis Tivadar-
