a nem igen tág udvaron; de a sebes fordulatnál, az uj szerzeményü s még összetanulatlan fogatu ostorhegyes, hirtelen kanyarodott hátra, magával rántá a gyeplőst, s a hintó rúdja kétfelé pattant, miként száraz macarónidarab. A grófi inas, ki a kocsis melletti ülésben, kényelmesen pöfékelt, az egész hintót feldőlési veszélytől féltve, nyakra főre törte le magát üléséből, még jókor fogni fel a lovakat; de a hirtelenkedésben súlyt veszte, s földre zuhanva lábat ficzamíta. Szerencse, hogy további baj nem történt.
Furcsa portéka az az ötödik kerék! mond Ambrus kétes arczczal, nem tudva: röhögjön-e, vagy kárt bánjon? bolonddá teszi még a régi négyet is!
A kocsis a szitkok minden nemein átrobogva – mikből Ambrus kiváncsisága, méretlen adagban kapta ki a maga illetőségét – vakarta fejét; Martial is értesülve eredményben, noha elferditett praemissákkal a baleseményről, fölgerjedve Lucza asszony sápitásai által is – ki az ohajtott kirándulást
