Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/156

szilárd, vagyis miként Ignácz nevezé, makacs idegenkedése gátolta már egyedül a nász ünnepélyét. Marika szivének, eszének szilárd paizsáról, melly hű szerelmét védé; olly könnyen pattogtak le Martial betanult ostromai, édelgései, miként hegyöket vesztett nyilak pattognak le a vitéz pánczéláról; úntig izetleneknek találá azokat, és midőn Bálint miként madár, mellynek kedves fészke körül veszély jár, riadva robogott ki a székvárosból, bizonyost tudhatni: élet-e vagy halál a sorsa? Katinkánál kinél találkozának, Martial gyanakodó fülelése daczára is, szilárd eltökéléssel nyoma a búcsuzási kézcsóknál egy levélkét a bús halvány ifju kezébe, ezen ónnal sebtében irt szavakkal: „bizzál kedves ifju tied marad a sírig Mari!” Bálint ezen malasztos levélkére, épen ugy érzé magát, miként szép aratást váró gazda, miután termését jégverés ellen, mellytől azt, sűrü égi háboruk között leginkább féltette, assecuráltatá; kéjes vala érzete, de nem teljesen nyu-