séges nyaktörője a társaságokban. Most ugyan ezekben, halnémasággal s boszus pironsággal vala kénytelen hallgatni a gúnyos kandiság kérdezősködéseit, czélzásait, sejteni a kétélü mosolyokat, ha a kis vendég verificatiója került szóba; mert hiszen a kinevettetéstől inkább félünk, mint magától a büntől, és tömlöcztől, s az leginkább, ki örömest nevet mások rovására. Természetesen vejére esett illyenkor a neheztelés sulya, s otthon eldobva halnémaságát, miként gátot tört folyam áradozott Katinka előtt kikeléseivel, előtárva alapos gyanakodásait, s azon méltatlanságokat, miket, a sohonnai gyermek miatt – e czimmel vala kegyes megtisztelni Tivadarkát – türni kénytelenek.
Katinka ezen anyai paroxismusok alatt, könynyel szemében hallgatott, sokáig nyomkodta le, miként fájó sebet, fészkelődni kezdő gyanuit; sőt keresztelés után, egész kegyelettel irá be, Juliska neve mellé, bibliája tiszta lapjára: "adott nekünk az ég egy kis Tivadar fiucskát, kit isten neveljen maga dicsősé-
