– Holnap nézzen be hozzám s beszélje el, mi történt Árokszálláson. Pá, édesem, adok magának egy puszit.
A cselédjét és a sokgyermekü páholynyitó asszonyt nem tekintette idegeneknek.
Vidovics átszolgáltatta Bérczlakynénak a köteles két forintot s lekisérte Cordeliát a foyerba. Ott elváltak. Shakspere álmos tolmácsolója eltünt cselédjével az utca sötétjében, Vidovics elszítt egy cigarettát, aztán sarkon fordult s újra fölment a második emeletre. Csakhogy most már nem a színész páholy felé ment, hanem a folyosó másik oldalára.
Egy pillanatig habozott.
– Eh, nevetséges!… Hiszen szinésznők!
Kopogtatott s be se várva a feleletet, kinyitotta a páholy ajtaját. Csak aztán kérdezte, hogy:
– Szabad?
S mély meghajlással köszöntve a hölgyeket, várta a feleletet.
A felelet elég kategorikus volt: