lommal, melyet a szinésznők csak egymás számára szoktak tartogatni, – tőlem akár azt is megkivánhatják, hogy az igazgató külön bejárást csináltasson nekik a szinpadra, diadalkapuval, virág-szőnyeggel és fehérruhás kis leányokkal!… Nézze, derogál nekik közénk ülni; mindjárt külön páholy kell nekik!… Pedig jól nevelt nagynénjök már bent ült a szinházban, mikor ők, nem tudom honnan, megérkeztek – úgy látom, Sugár Mariskától kapott helyet, – de azért a Patti-nővérek mégis külön páholyt kértek s mivel a nézőtér félig üres, hát kaptak is. Itt nem fértek volna el, a kis kényesek!
– Én még nem láttam szinésznőt – felelt Vidovics, – aki ne azzal kezdte volna, hogy lenézte a többit. Az első esztendőben mindegyik más, jobb házból való, mint a többiek; később aztán engednek a zárkózottságukból s új szinésznők jönnek, akik viszont őket is lenézik. Ez világ sora Ilonka.
