ikrek, akiket össze lehet téveszteni, mint Giroflét és Giroflát, nem lehetnek poétikusak. Ekközben utólérte a színészt, ki mélabúsan sétáltatta újonnan vasalt pepitanadrágját Vásáros-Berény középkorias kövezetén,
— Mondja, Kékessy úr, — szólította meg, — ön tapasztalt ember . . . honnan van az, hogy minden színésznő rosszul öltözködik?! Hogy — május avagy december hó — minden művésznő másképp jelenik meg a napfényen, mint a többi páváskodó szép ? ! Hogy ha szegény, egy korona értékű cafranggal, akarja, nem akarja, föl kell tűnnie s hogy ha annyi a pénze, mint a polyva, nem tud úgy öltözködni, a hogy — bocsássa meg — az úriasszonyok ? ! Hogy ha egyszerű és finom akar lenni, cifrább, mint egy mór épület s hogy egy öreg, tudós asszonyban is rá lehet ismerni az egykori művésznőre ? !
— Ennek az Országos Szinész-Egyesület az oka, — felelt nyugodtan Kékessy úr s kifejtette, hogy ha ő főispán volna, mit tenne a vidéki színészet érdekében. Az igazgatói
