ködében, két leányfejet látott, amelyek mintha integettek volna feléje a fehér jácintok és rózsaszínű gardéniák közül.
Csak arra gondolt, hogy egy pár nap múlva San-Remo olajfái között fog bolyongani, pompázó tavaszban, melyhez képest a mi májusunk zord, szigorú időszak. T alálgatta, vajjon átrándul-e a galamb-lövésre s előre örült az excentric alakoknak, az átutazó Héróknak és Júliáknak, akikkel a vendéglő-élet vásári zsivajában köt majd ismeretséget „pour une éternité", ami nála annyit fog jelenteni, hogy : a soha viszont nem látásra.
De mit csináljon az ember Vásáros-Berényben este nyolckor, ha egy órával előbb tökéletesen kialudta magát ? Az ember elmegy a színházba, mint mindenki. Berényben, ahol a társaságos életnek megvannak a maga külön törvényei, ez az a hely, ahol élned és halnod kell. Ha éhes vagy : megvacsorázol a páholyodban, ha a jókedv pirosra festi képed : narancsokat dobálsz a
