– Nos hát ennek a Vidovicsnak holnap lesz az esküvője, magától két lépésnyire; ha kihajol az ablakon, végignézheti a bevonulást.
És elmondta, hogy ő lesz Vidovicsnak az egyik tanuja; a másik az osztrák-magyar nagykövetség egyik titkára, akit Vidovics hazulról ismer. Más tán nem is lesz jelen a ceremonián.
Nem ugrottam fel meglepetésemben, annyi se tört ki belőlem, hogy : „No, hallja, hallja, hallja!…“, semmit se szóltam Beresfordnak, de másnap reggel már hat órakor fölkeltem s tizenegyig olyan izgatott voltam, amilyen a tulajdon esküvőmön se leszek.
Tehát: igen, megvolt az esküvő. A sekrestyében volt ugyan, de megvolt.
A menyasszonyt nagyon kedvesnek találtam. Sötét utazó ruha volt rajta; igaza van, a mirtust és a narancsvirágot mai napság már csak a szinpadon használja az ember. Egy kicsit lázasnak látszott; talán még csi-