Csak intett, hogy: igen. Egypár perc mulva igazán aludt.
És Vidovics reggeli hat óráig ott ült a szőnyegen.
Lola csak este felé kezdett nyugtalankodni. De hamarosan rájött, hogy valami rendkivüli dolognak kellett történnie, mert mióta Berényből eljöttek, Mira sohase ment máshová, csak a szinházba; még sétálni se járt. A szinháznál pedig csak annyit tudtak róla, hogy a délutáni próbáról egyedül ment ki az utcára s azóta nem volt a szinház tájékán. Lolának azonnal eszébe jutott a magányos férfi-alak, aki tegnapelőtt este, előadás után, a szinház körül ólálkodott s ez a szivarozó, sötét alak nem ment ki többé a fejéből. Mikor késő este megkapta Mira levelét, már meglepőnek se találta a kellemetlen ujságot.
Szó nélkül nyujtotta át a levelet Fröhlichnének; hadd olvassa az is.
Csak ez volt benne.
