Schmied úr azt várta, hogy most már bejárják a tanyát, a földesúr azonban egyszerre mást gondolt.
– Őszintén szólván, kedves Schmied úr, úgy veszem észre, hogy mindez engem egy cseppet se érdekel. Hanem tudja mit, jöjjön be velem az irodába, hűttessünk be egy pár üveg szódavizet, hozassunk valahonnan egy pakli kártyát, s játszszunk máriást.
Schmied úr eleinte azt hitte, hogy Feri úr csúfolódik, s ezzel csak azt akarja mondani, hogy a sok kárt a Schmied úr tétlenségének tulajdonítja. De Feri úr nem tréfált; egész komolyan elnyert tőle tizenkét krajcárt. Aztán meghítta vacsorára s éjfélig elbeszélgetett vele a béresekről meg a tanyai lányokról. Schmied úr majd eldűlt az álmosságtól.
Végre éjféltájban megszabadult. Búcsuzóul azonban elpanaszolta, hogy az egész községben, de különösen a pusztán igen elharapózott a vadházasság s már-már a próbaházasság is nagyon divatossá kezd
