Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/260

csak lehorgasztja az orrát. Nincs kellemesebb, mint részvéttel nézni a legyőzött ellenséget s a tapasztalt asszony kiveszi részét a női gyöngeség diadalából. Szánakozni mindig jól esik; ez a büszkélkedés legdiszkrétebb formája. De még jobb szánni azt, akit még gyötör az a baj, amelyet mi már megláboltunk. A tapasztalt asszony tudja, hogy az ember nem hal bele a nagy csapásokba, csak az apró nyomorúságokba, mert mindnyájan hasonlítunk Hatto érsekhez, akit az egerek öltek meg. Tudja azt is, hogy egy kis himlő még nem nagy veszedelem. Csak be kell takarni a fiut s rá kell parancsolni, hogy ne vakarózzék. A tapasztalt asszony mindamellett újra meg újra elcsudálkozik a természet rendelésén: „Milyen furcsa betegség, Istenem! Milyen furcsa betegség!“… Ápolgatja a türelmetlen fickót; ez asszonyi kötelesség. Biztatja, hogy feküdjék szép csöndesen; lám, a másik jól viseli magát, a jövő héten már meg fog gyógyulni. Magában pedig nevet mind a kettőjükön: „Milyen