másik, olyan hangon, mintha imádkozott volna.
Elváltak. A lány lassan előre ment a szinház kis ajtajáig s onnan visszanézett. Vidovics ott állt, egy helyben, ahol elbúcsuztak s nem vette le róla a tekintetét.
Még egyszer intett neki, még egyszer köszöntötték egymást, aztán bement a vigasságnak szentelt palotába.
Vidovics valami affélét érzett, mintha hirtelen fejbe kollintották volna.
A búcsu-előadás sok zaj és éljenzés között, de kivételesen minden botrány nélkül folyt le. A Haller-lányoknak nem voltak vetélytársaik; a szokásos tüntetésre és ellen-tüntetésre nem nyilt alkalom.
Hogy Vidovics elárasztotta a szinházat Nizzából hozott virágokkal, azt mindenki természetesnek találta. Az egész közönség meg volt győződve róla, hogy Mira a kedvese Vidovicsnak s azért a virágokat a huszártisztektől kezdve a karzat publikumáig minden néző helyeselte.
