Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/250

jelentkezni soha, mert nem lehet az… Aztán a papa sohase beszélne így, jöhetne akárki… A papa abban a képzelődésben él, hogy két kis Pattit nevelt fel. Maga nem ismeri a papát; egy kedves, jó, nagy gyerek, aki igazi művész, ízről-ízre művész. Némelyek megitélik őt, mert nem dolgozza agyon magát, segítséget fogad el Lolától s néha hónapokig úgy tesz, mintha semmit se csinálna. Pedig mialatt egész délutánokon elüldögél a zeneművészek körének játék-szobájában, azalatt is gondolkozik s teremt. Remekműveket írni nem lehet mindennap, nem igaz? S ő gyönyörü oratóriumokat ír, csudaszépeket, amelyeket csak az igazi zenészek értenek meg, tehát igen kevesen. Ezért nem ismerték fel soha a papa óriási, rendkivüli talentumát; mi még nem vagyunk annyira… Ő már beletörődött abba, hogy amíg él, csak egy kis kör méltányolja… az, hogy nem tehetett szert világhírre, bánatossá, fáradttá tette, de nem csüggesztette el. Kárpótlást talál abban a gondolatban, hogy mi