A lap korrektúrázva van
sem. De nem tréfálkoztak többé; mindig komolyan szóltak egymáshoz.
Sugár Mariskának feltünt ez a nagy szolidság s egy délelőtt megszólította Vidovics urat, aki éppen indulóban volt hazafelé.
– Feri, jöjjön be hozzám egy kicsit.
Feri szót fogadott és szólt:
– Parancsoljon.
– Dehogy parancsolok. Inkább rimánkodom. Hallgasson rám, Feri, maga jó fiu. Menjen egy pár hétre a pokolba.
– Maga is jókor küld. Amikor már csak tizenhárom nap a világ.
– Ejnye, be számlálja a napokat!
– Bizony nem tudom, mit fogok azután csinálni.
– Csak addig ne csináljon valami bolondot. Remélem különben, hogy nem fog sikerülni.
– Mi sikerüljön? Nem akarok én semmit.
– No, azt hiszem, nem ijedne meg, ha a kis lány egyszerre csak a nyakába borulna.
