A lap nincsen korrektúrázva
IX.
Egy gyönyörü májusi éjszakán Vidovics Feri, akinek eddig jó álma volt, mint a parasztnak és a házőrző ebnek, hirtelen fölébredt s pörölni kezdett egy láthatatlan valakivel. Ez a láthatatlan valaki ott ült egy széken az ágya lábánál.
– Látod, barátom, – szólt a vendég, – így jár, aki lányoknak udvarol! No, meg vagy elégedve? Kivánságod szerint történt; halljuk, hogy mit szólsz hozzá?
– Nem akartam én semmit a világon. Ami történt, az természetes, mint az istenáldás. Mint ez a szerelemszövő májusi éj. Mint az, hogy tavaszszal a növény kibúvik a földből. Azon kezdem, hogy nem történt semmi. Eljött a tavasz, ez az egész.
