és a sétapálcádat, gondtalanul kisétálsz s remekül eltalálod, hogy éppen oda állj a lehulló tégla alá.
Ha Vidovics Ferit véletlenül visszatartja a Van der Kerkhoven kisasszony társasága s csak egy hét múlva tér haza Berénybe, hogy másnap vasútra üljön s meg se álljon Nizzáig . . . vagy ha hű lova, a derék Calvados, fölháborodva gazdája szegyelni való állapotán, leveti a mértéktelen embert egy kőrakásra s ez hat hétig nyögi József napját a rác-árokszállási alsóházban: akkor hősünk ma Szilas és Bodrog vármegyék főispánja, boldog férje a Joannovics-lányok egyikének vagy Van der Kerkhoven Emmának, még boldogabb apja négy vagy öt nagyfejű Vidovics-fiunak s ez a történet sohase íródik meg.
De ha az ember maga se tudja, mit cselekedjék, vagy mit ne cselekedjék, hogyan tudja a ló?! . . .
Szóval, hasonlóan azokhoz az angol matrózokhoz, akik föllázadva a kapitányuk
