A lap korrektúrázva van
A folyosón egy árnyék jelent meg. Lola volt, aki Mirát kereste.
– Mira, az istenért, hol vagy?
– Megyek már…
Kezet nyujtott a fiatalembernek s halkan így szólt hozzá:
– Ha akarja, ma haza kisérhet bennünket…
– Ha akarom-e?!…
Lola ezalatt odaért hozzájok.
– Ah, ön visszatért, Vidovics úr?
Nem igen figyelt a feleletére. Ez a tíznapos kimaradás tökéletesen megnyugtatta s azóta, hogy váratlanul megszabadult a mindennapos ostromtól, a Vidovics-nemzetség nem érdekelte többé.
Visszamentek a szinpad másik oldalára s Vidovics egyedül maradt.
Tudta, hogy sokáig kell várnia, de azért nem hagyta el a helyét. Ki akarta kerülni az alkalmatlanok és közömbösek társaságát; féltette tőlük friss emlékeit.
És ahogy újra maga előtt látta azt a
