Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/174

A lap korrektúrázva van

– Úgy van ott minden, mint Mária Terézia korában. Meg kell várniok, míg egy-két szobát rendbe lehet hozni, úgy ahogy…

– De hisz’ ez pompás! – ujjongott Van der Kerkhoven kisasszony.

– Nem éhesek?

– Egy kicsit.

– Kapunk mindjárt ennivalót is. Ugy-e, öregem?

– Hogyne! – felelt Hoffmann öreg szolgája biztató hangon. – Rögtön beküldök a faluba; lesz itt minden, csirke, tojás, amit csak parancsolnak!

– Szóval, mire beesteledik, vacsoránk is lesz. És addig itt a szalámi, ha valaki ebédelni akar. Még jó, hogy elhoztuk.

– Igen ám, de kenyerünk már nincsen, – szólt Terka kissé aggódóan.

– Elosztogatták az egész kenyeret?

– Persze. Odaadtuk a cigányoknak. Ki gondolta volna, hogy még szükségünk lehet rá?