– De milyen jó, ha maga azt tudná! – ragadta meg Terka az alkalmat. – Mint egy falat kenyér. Nem képzeli, mennyi pénzt osztogatott szét!…
– Az ember igazán azt hinné, hogy mindez nagyobb szabásu reklám a legjobb csokoládénak a világon.
– Ne beszéljen róla így! Mondja, mi kifogása lehet ellene?
– Először nagyon is tökéletes. Semmi hibája, ami borzasztó. Még csak nem is hiú. Csupa lélek; mindent megért és mindent megbocsát. Én ezt rettenetesnek találom egy leányban. S minden iránt egyformán érdeklődik. Ha süt a nap, rajong a fákért s ha esik az eső, lerajzolja az öreg fizetőpincért. És ugyanazzal a lelkesedéssel.
– Istenem, fiatal!… – védte a barátját Terka.
– Valami különösen fiatalnak nem találom. Sőt…
– Hallja, ne mondjon ilyeneket. Én két esztendővel öregebb vagyok nála, és…
