– Azt mondta, hogy játékszernek használom őket?
– Nem, hanem hogy még soha sem látott lóháton elefántot. Gyöngéd célzás.
– Viccnek elég rossz vicc.
– Én is azt hiszem.
– Szóval, nem kellene annyit társalognod. Egy katona mindig veszít, ha sokat beszél. És te hirekkel látod el a szinésznőket. Hogy katona vagy?… Ugyan hagyj békét! Nem katonának születtél te, hanem szerkesztőnek. Zentai nem csinál ilyet.
Zentai a Berény és Vidéke szerkesztője volt. Bevándorlott ember, aki még ifju korában elvesztette valahol a párbajképességét s aki, mióta Berénybe betette a lábát, példátlan harciassággal akart szert tenni némelyes társadalmi pozicióra. A tisztek még csak a nevét sem akarták kimondani; szükség esetén mint „ama bizonyos, többször megfenyített egyén-“ről emlékeztek meg róla. De Zentai azért nem tett le arról az ábrándjáról, hogy egyszer majd csak kimó-
