– rögtönözte Vidovics – nem jelentékeny dolog, de ilyenkor semmi sem pótolhatja a gazda szemét. Nem utazhattam el olyan messzire.
– S még most is elfoglalja ez a kellemetlenség?
– Néha találkozik egy-egy szabad napom. Olyankor bejövök a városba.
– Akkor hát minket is meglátogathat még egyszer, mielőtt elhagyom ezt a szép országot.
– Hogyne! Meddig lesz még szerencsénk?
– Ebben a hónapban még nem megyek haza. Egy-két kirándulással adósom Terka; ezeket nem engedem el neki. Igaz, nem tartana velünk holnapután a szilas-almási tóhoz? Vagy a városban is van valami elfoglaltsága? Kik voltak ezek a fiatal hölgyek?
– Óh, szinész-kisasszonyok!
– Gondoltam. Szóval számíthatunk önre?
Egy kicsit bajos volt nem-et mondani. Vidovics úgy tett, mint aki a fogorvos előtt meg akarja mutatni, hogy férfiasságát egy kis fájdalom még nem teszi próbára.
