kicseréltek volna! Nem ismerek rád, amióta itt vagyunk.
– Szeretnéd, ha már másutt volnánk, ugy-e?
– Igen, szeretném.
– Én jól találom itt magamat. Különösen ma.
Nem folytathatták: a leventék már a közelben voltak s tisztelegtek.
Vidovics észrevette, hogy Mira pirosabb, mint máskor s hogy az arca csupa ragyogás.
– Valami öröme volt, ugy-e?
– Óh, nagy örömem! Végre valahára szépen énekeltem a próbán. De, tudja, igazán szépen! Még a zenekarból is megtapsoltak. Az igazgató pedig örömében virágot hozatott. Nézze ezt a sok ibolyát! Tudja, mi az, mikor egy vidéki szinigazgató virágot ad egy szinésznőjének?!…
– Annyi bizonyos, hogy Berényben nem történt ilyesmi Hollósy Kornélia óta.
– Óh, maga elrontja az örömömet! Mért csúfolódik? Nem örül velem?
