Oldal:Afizikaelemei00roitgoog.djvu/330

A lap nincsen korrektúrázva


egy új módjával, melynek révén a testek elhagyják természetes állapotukat és érintkezés nélkül is elektromosakká válnak, a mint közelükbe egy másik, már megelektromozott testet viszünk, úgy, hogy az említett vonzás úgy tekinthető, mint ennek a megosztásbeli elektromozásnak vagy pedig mint mondani kezdik: az elektrostatikai indnkcziónak a következménye.

Az ide vonatkozó kísérletek sokféleképen rendezhetők be; mi azt fogjuk választani, mely nedves levegőben is (306), mint az iskolában, hol többen vannak együtt, a legjobban sikerül.

Vegyünk két, a 631. ábrabelihez hasonló aranylemez es elektroszkópot, és miután megelőzőleg meleg helyen tartottuk őket, hogy az ebonitdugó jól szigeteljen, kössük össze A és B fémgombjaikat (632. ábra) sárgaréz pálczával, mely az M szigetelö nyéllel van ellátva. Ha aztán az így összeállított vezetőrendszerhez A oldalán a bármi módon megelektromozott V pálczát közelítjük: a lemezek mind a két párja szétugrik, de a V pálcza eltávolítása után ismét összeesik. Vezető rendszerünk tehát egy elektromozott testnek puszta közelléte miatt az elektromos állapot jeleit árulja el, és e jelek a test eltávolításával együtt megszűnnek.

Távolítsuk azonban el az AB sárgarézpálczát, mielőtt a V testet elvinnők; és íme, most a lemezek szétválva maradnak még akkor is, ha a testet elviszszük!

Mi módon van most megtöltve a két elektroszkóp? Egynevűleg elektromozva nem lehetnek, mert ha közöttük pálczával a közlekedést helyreállítjuk, a lemezek összeesnek.