309. A 629. ábrabeli kétszálú (bifilár) elektroszkóp (303) segítségével eldönthető, hogy a két elektromos állapot közül melyikben van az a test, melyet feléje közelítünk. E végből a golyót csak megdörzsölt pecsétviaszszal kell érintenünk, vagy mint mondani szoktuk, negatív töltéssel kell ellátnunk; ha ekkor a megvizsgálandó test eltaszítja, következik, hogy ez is negatív elektromos állapotban (308) van; ha ellenben vonzza, úgy ez a test lehet pozitív elektromos, de lehet természetes állapotban is. Ennek eldöntésére a golyót ujjunkkal érintve, először is kisütjük, ezután megdörzsölt üvegpálcza segítségével pozitív töltéssel látjuk el; ha most taszittatik, minden kétség el van oszlatva.
Ily módon például felismerhetjük, hogy egy üvegpálcza, melynek egyik fele homályosra van csiszolva, másik fele pedig közönséges állapotban van, ellenkező elektromosságokat vesz fel a szerint, a mint gyapjúval az egyik vagy a másik felét dörzsöljük. A homályos fele gyanta-elektromosságot, tehát negatívot vesz fel. Posztóval dörzsölt ebonit negatív elektromos állapotba jut; és pozitív állapotba jut, ha amalgámmal bevont bőrrel dörzsöljük.
310. Az egymással dörzsölt testeknek mindig mind a ketteje elektromossá válik; és pedig ellenkező nevű elektromosságokat vesznek fel.
Ha például üvegpálczát jó vastag vulkánozott kaucsukkal dörzsölünk, az üveg pozitívvá, de a kaucsuk is elektromossá, és pedig negatívvá válik.
311. Az eddigiekből azt kell következtetnünk, hogy a taszítás biztos jele az egyenlő nevű elektromozásnak; de úgy látszik, hogy vonzás épen úgy lehetséges akkor, midőn a két test egyike természetes állapotban van, mint a mikor a két test ellenkező elektromos állapotban van; hiszen épen e nembeli volt az első tünemény (303), mely a mozgásokat elénk tárta.
Ámde most meg fogunk ismerkedni az elektromozásnak
