Ha a fémpálczika helyett sellakból, ebonitból vagy más ugynevezett idioelektromos testből való pálczikát használunk, nem mutatható ki, hogy puszta vezetés révén egész a végéig elektromossá válik, miért is az ilyen testeket az elektromosság rossz vezetőinek, vagy szigetelöknek nevezzük.
305. Még tovább is mehetünk. Valamely vezető, melyet megelektromoztunk, megszűnik a gömböt vonzani, a mint ujjunkkal megérintjük, vagy pedig egyazon vezető anyagból való lánczczal a földdel összeköttetésbe tettük. Az elektromos állapotnak ilyetén megszűnése miatt a föld az elektromosság egyetemes gyűjtőjének neveztetett. Ennélfogva gyaníthatjuk, hogy a fémek a vezetésen kívül (304) talán még közvetetlen dörzsölés útján is elektromosakká válhatnak, és hogy csak azért nem mutatják az elektromosság jeleit, mert kézben tartva, a földdel közlekednek, melybe talán ily módon az elektromos állapot átvitetik. Valóban, ha az elektromosságnak ilyetén átvitelét megakadályozzuk oly módon, hogy a vezetőt szigetelő markolattal látjuk el, látni fogjuk, hogy a fémek is vonzzák a bodzabélgolyót, ha előbb flanellel vagy még inkább, ha prémmel megveregetjük.
Minden test kivétel nélkül idioelektromos, nincs köztük egy anelektromos sem; a maguktartása közötti különbség kisebb-nagyobb vezető tehetségüktől és azon körülménytől függ, hogy a csaknem mindig nedves talaj jó vezető.
A következő testek fogyatkozó vezető tehetség szerint vannak sorba szedve :
Jó vezetők : fémek, néhány fémoxid és szulfid, mint például a piroluzit (mangandioxid), a piritek, stb., égetett szén, savak, sóoldatok, víz, élő növények, állati szervek, len- és gyapot- fonalak.
Félvezetők : alkohol, száraz fa, márvány, papiros, szalma, 0o-ú jég.
Rossz vezetők vagy szigetelők : száraz földes oxidok, zsíros
