laló síkban van feszítve. A függélyes körül való minden szögmenti elfordulás a súlypont emelkedésével jár, és csak úgy tarthat el valameddig, ha a rendszerre egy vízszintes erő a pálczikára merőlegesen hat ; a pálczika annál rövidebb lehet, mentül hosszabbak és mentül közelebb vannak egymáshoz a szálak és mentül kisebb terhet hordanak.
A készülék tehát igen érzékenynyé tehető és mi elektroszkópnak fogjuk használni, azaz arra való fog lenni, hogy megmutassa, vájjon valamely adott test elektromos állapotban van-e vagy sem.
304. A golyó élénken közeledik egy üveg-, pecsétviasz- vagy kénpálcza felé, melyet flanelhez való dörzsölés után oldalvást azonnal feléje tartunk. De teljesen mozdulatlan marad, ha kézzel fémdarabot, fapálczát vagy bármely más nedves testet viszünk a közelébe, ha előbb még olyan erősen dörzsöltük is e testeket. Eme különböző viselkedés szerint az előbbeni testeket régente az idioelektromos, az utóbbiakat pedig az anelektromos testek csoportjába sorozták.
De mindjárt teszünk egy másik kísérletet, melyből ki fog derülni, hogy ez a felosztás nem szabatos, üvegcsőnek egyik végébe parafával fémpálczíkát erősítünk, ezután, másik végét kezünkben tartva, megdörzsöljük. Kimutathatjuk, hogy az elektromos állapot átmegy a fémre is, egészen ennek szabad végéig, mert ez is azon tulajdonságra tesz szert, hogy az elekroszkóp gömbjét vonzza. Hasonlóképen viseli magát valamennyi többi úgynevezett anelektromos test. Ebből azt következtetjük, hogy az elektromos állapot e testekbe vezetés révén megy át, s ezért az elektromosságot vezető testeknek nevezhetjük őket.
